Zuhanó produktivitás
Szokatlan időket élünk meg. Egy példa nélküli helyzet forgatja fel mindannyiunk életét már jó pár hete. Sok, egymásnak ellentmondó érzés kavaroghat a fejünkben. A koronavírus okozta bizonytalanság miatt lehet hogy stresszelünk, a bezártság miatt pedig lehet hogy unatkozunk. Ezek mellett, talán azt is észrevehettük, hogy jelentősen csökkent a hatékonyságunk az utóbbi időben. Az alábbiakban megpróbálunk választ találni arra, miért olyan nehéz produktívnak lenni karanténban. Természetesen nem állítjuk, hogy csupán ezen okok állhatnak a háttérben, mindenesetre reméljük, hogy a leírtak többeknek szolgálnak majd valamiféle felismeréssel.
A stressz nem segít
Egyrészt azt a nyilvánvaló tényt kell szemügyre vennünk, hogy a stressz nem serkenti a produktivitást. A koronavírus miatt nagyon sok minden megváltozott, az élet a feje tetejére állt. Többen elveszítették a munkájukat, sokan pedig már nem járnak be a munkahelyükre. Nem vehetünk részt olyan szabadidős tevékenységeken, mint régen, nem mehetünk moziba, színházba , nem nézhetünk sporteseményeket a TV-ben, a most szükséges távolságtartás pedig növelheti izoláltság érzetünket. Mind társas, mind financiális szempontból megterhelő lehet ez az időszak, ez pedig bőven elegendő stresszforrás ahhoz, hogy nehézségeket tapasztaljunk kitűzött céljaink elérésénél.
Produktivitás és saját napirend
A megváltozott világ emellett felborította napirendünket is. Otthonról kell eleget tennünk kötelességeinknek, anélkül, hogy a munkahelyek, iskolák és egyéb tevékenységekre szánt épületek falai közé lépnénk, melyek egy viszonylag specifikus aktivitást ösztönöznek. Így teljesen magunkra zúdul időbeosztásunk felelőssége, nekünk kell eldöntenünk mit, mikor és hogyan csinálunk. Azonban a járványhelyzetből adódó bizonytalanság bennünk is nagyobb bizonytalanságot kreálhat, így megnehezítve a döntéshozatalt.
Analízis paralízis
Egyesek ölébe most hirtelen sok szabadidő esett, ami persze lehetőséget ad egy csomó érdekes tevékenység elkezdésére, ám a tennivalók közül nem kap egyik se prioritást és észrevehetjük, hogy sok időt töltünk azzal, hogy eldöntsük melyik tevékenységet kezdjük el, illetve hogyan kezdjük el. Dolgaink nem a szokásos mederben folynak, ezért sokkal több időt töltünk azzal, hogy felkészülünk feladatokra, ahelyett, hogy csinálnák őket. Talán bele vágunk egy tevékenységbe, de fontossági sorrend híján hamar átváltunk egy másikra, majd egy harmadikra, nem bejezvén egyiket sem. Mindezt az eredménytelen ugrálást és töprengést természetesen mi is észleljük, ami csak több stresszt vált ki bennünk, ami tovább ront a produktivitáson és csökkenti kontroll érzetünket.
Fontos, hogy a változó környezet ellenére ne veszítsük el magunkat és azt, hogy mit találunk értékesnek. A körülmények noha mások, az értékek – melyek mentén eddig éltünk – nem. Ugyan más formában, de meg kell próbálni továbbra is ezek szerint cselekedni, a számunkra fontos tevékenységeket más formába önteni. Az összes létező lehetőség végiggondolása bénító. Azt is mondhatjuk,hogy egyfajta analízis paralízis-hez vezet. A tökéletes új út megtalálása komolyan aláássa teljesítményünket, mentális egészségünkről nem is beszélve. Igyekezzünk elengedni ezt a perfekcionizmust és vágjunk bele feladatainkba, ez segíthet visszanyerni a kontrollt egymásba folyó, otthon töltött napjainkon.
Források:
Bármilyen kérdés adódna vedd fel velünk a kapcsolatot az info [kukac] tisztanelni.hu e-mail címen vagy a FaceBook oldalunkon keresztül: TisztanElni a FaceBookon
Legyen szép napod!
