Libet kritikái

Az első részben már megismerkedtünk Libet szabad akarat kísérletével, illetve a belőle következő spekulációkkal. Az eredmények vízhangja nem volt egyöntetű, sokan megkérdőjelezték Libet kísérlet kivitelezését, eszközeinek pontosságát. A fő kritika a kísérlet önbeszámolós jellegére vonatkozott. Sokan megkérdőjelezték, hogy a kísérleti személyek(k.sz.) pontos adatokat adtak-e meg, hiszen az eredményekre milliszekundumos nagyságú eltérések is hatással lehetnek. Az egyik kritika vizuális percepciónk azon hibájából indult ki, hogy a mozgó tárgyakat mindig kicsit előrébb látjuk a pályájukon. Azt gondoljuk, hogy a mozgó óramutató kicsit előrébb van, mint valójában, a sebesség növekedésével pedig nő ez a hiba. Egyesek szerint ezért a kísérletet úgy kellett volna megismételni, hogy az óra eltérő sebességgel forogjon.  

Kontroll helyzet kritikája

Egy másik kritika a kontrol helyzetre irányult. Kontroll helyzet az amihez az általunk vizsgált helyzetet viszonyítjuk. Például ha egy új gyógyszer hatékonyságát kívánjuk tesztelni, akkor a kontroll csoport azon egyénekből áll, akik nem kapják meg ezt a gyógyszert. Az ő állapotukhoz lehet majd mérni azokét akik megkapták az eljárás keretében. Libet kísérletében az egyik nehézség az volt, hogy az alanyoknak szimultán kellett figyelniük a tudatos elhatározás megjelenésére illetve az óra állására. Ebben a feladatban igen nagy a hibalehetőség, ezért kontrolhelyzetben az alanyok a kezükre kaptak egy random, kísérletvezető(kv.) által leadott ingert és ennek az idejéről kellett beszámolniuk. A kontrol helyzetben viszont a kv. tudta az inger leadásának pontos idejét. Ezzel kívánták megnézni mennyire pontatlanok a k.sz.-ek mikor a tudatos elhatározásról számolnak be. A probléma ezzel az, hogy exogén ingerek időbeli érzékelése függ a szenzoros modalitástól. Ez annyit jelent, hogy más a feldolgozási sebessége például a látásunknak és a tapintásunknak, így ha párhuzamosan akarnánk megélni egy ingert ezen a két módon, valójában kicsit hamarabb kellene lássuk azt. Danquah és mtsai. szerint ezért nem elég egy modalitásra kontrol helyzet. Az is megkérdőjelezhető, hogy egy exogén inger mennyire nyújt adekvát összehasonlítási alapot mikor egy endogén folyamatot vizsgálunk.

Schurger elmélete

A kritikák azonban csak több spekulációnak adtak teret, ahhoz nem volt elég alapjuk, hogy megcáfolják Libet eredményeit, melyeket az azóta eltelt évtizedekben fejlettebb technológiával többször is replikáltak. Mindez addig, amíg Aaron Schurger és mtsai. nem adtak alternatív magyarázatot a jelenségre, méghozzá azt, hogy a készenléti potenciál nem jelzése a döntésnek, csupán közreműködő. Schurger az agy neurális aktivitásának fluktuálását vizsgálta, a neuronok spontán háborgó moraját, elektorfiziológiai zörejt, amely olyan hullámokban jelenik meg akár csak a tenger vize. Ez egy természetes tendencia. Ahogy a vízmolekulák a tengerben, úgy a többszázezer idegsejtből származó neurális zaj is együtt “mozog”. Az áramlatok fokozódnak, a hullámoknak pedig van tetőpontja. Schurger szerint azért volt megfigyelhető a Libet kísérletben kiemelkedő neurális aktivitás, mert akkor lépte át a neurális zaj hulláma azt a küszöböt, ami elősegítette a döntéshozatalt és a mozgás kezdeményezést. Ezt a küszöböt általában külső ingerek segítenek átlépni, a Libet kísérletben viszont ezek hiányában a spontán agyműködés.

Paradigma váltás

Nem mindegy tehát, hogy az akciós potenciál és a döntés között ok-okozati összefüggést, vagy csupán együttjárást feltételezünk. Az előbbiek alapján az agy nem dönt a cselekvésről mielőtt arról tudomásunk lenne. Schurger számos elismerést kapott a kérdés tisztázásáért, elmélete pedig nagy népszerűségnek örvend. Úgy tűnik Libet tévedett, de Schurger csak az ő kísérletére adott választ egy igen specifikus esetben, a szabad akarat kérdésére nem. Jelenleg úgy tűnik, hogy legalábbis bizonyos cselekvések hátterében spontán hullámzó, neurális zaj áll. Ez nem feltétlenül a legmegnyugtatóbb gondolat. A vélemények továbbra is megoszlanak. Sam Harris, korunk egyik igen populáris gondolkodója szerint a cselekvések mögött nincs szándék. Szerinte “a gondolatok szimplán adódnak az agyban”. Mond valamit, hiszen ha dönteni akarnánk gondolatainkról az még a gondolkodás előtti gondolkodást igényelne. Kérdésekből nem lett kevesebb, de Schurgernek hála a szabad akarat kutatásában valódi paradigma váltás jött létre.     

szabad
Benjamin Libet

Libet egyébként hitt a szabad akaratban, úgy gondolta anélkül értelmetlen lenne az élet, valamint eredményeiről sosem következtetett arra, hogy nem létezik. Noha konklúziói nem voltak pontosak, munkája kiemelkedő jelentőséggel bír. Ő volt ez első, aki nem csak beszélt a szabad akarat illúziójáról, hanem tesztelte is azt. 2004-ben, 3 évvel halála előtt azt írta: “az állítást, miszerint a szabad akarat látszólagos, igen határozott bizonyítékra kell alapozni. Ilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre.”

Források:

Blackmore, S. (2007, augusztus 28). Mind over matter? The Guardian. Elérés forrás https://www.theguardian.com/commentisfree/2007/aug/28/mindovermatter

Danquah, A. N., Farrell, M. J., & O’Boyle, D. J. (2008). Biases in the subjective timing of perceptual events: Libet et al. (1983) revisited. Consciousness and Cognition, 17(3), 616–627. https://doi.org/10.1016/j.concog.2007.09.005

Gholipour, B. (2019a, szeptember 10). A Famous Argument Against Free Will Has Been Debunked. Elérés 2019. december 2., forrás The Atlantic website: https://www.theatlantic.com/health/archive/2019/09/free-will-bereitschaftspotential/597736/

Libet, B., Gleason, C. A., Wright, E. W., & Pearl, D. K. (1983). Time of conscious intention to act in relation to onset of cerebral activity (readiness-potential). The unconscious initiation of a freely voluntary act. Brain: A Journal of Neurology, 106 (Pt 3), 623–642. https://doi.org/10.1093/brain/106.3.623

Perlman, D. (2007, augusztus 18). Benjamin Libet—Neurophysiologist studied the nature of free will. Elérés 2019. december 9., forrás SFGate website: https://www.sfgate.com/bayarea/article/Benjamin-Libet-neurophysiologist-studied-the-2546807.php

Saigle, V., Dubljevic, V., & Racine, E. (2018). The Impact of a Landmark Neuroscience Study on Free Will: A Qualitative Analysis of Articles Using Libet and Colleagues’ Methods. AJOB Neuroscience, 9, 29–41. https://doi.org/10.1080/21507740.2018.1425756

Szólj hozzá Facebookal
Bármilyen kérdésed van keress minket bátran és 24 órán belül válaszolunk neked!

Pin It on Pinterest