Tesztek és megkülönböztetés
Az előző részben már szó volt a tesztek oktatásban való felhasználásáról. Ez a fajta osztályozás azonban hamar kinőtte az iskola falakat és áttevődött egyéb társadalmi színterekre. A cél az egyének – mint számszerű erőforrások – meghatározása volt, a befektetésre alkalmas kiválogatása. Nem hangsúlyozták a gyerekek fejlődését, a belső mentális folyamatokat. A különbségeket skálán elhelyezhetőnek, néhány teszteredményre lebonthatónak gondolták. Az egységes, biológiailag meghatározott ‘g-faktor’ ezt a gondolatot tökéletesen szolgálta.
Ami a ‘gyengeelméjűek’ kiszűrésének indult, rangsorolássá vált és végül társadalmi osztályok közötti hierarchiát hozott létre. A 20. század elején rengeteg bevándorló érkezett az USA-ba, akiket az angol nyelvű tesztekkel próbáltak kiszűrni, úgy hogy még nem beszélték a nyelvet. A tesztek elterjedése hozzájárult a megerősödött nemzeti tudatossághoz, a kulturális különbségek kiéleződéséhez. Míg Európában a kutatások erős kapcsolatokat találtak teszteredmények és környezeti faktorok között, Amerikában inkább úgy gondolták, hogy az intelligencia veleszületett.
Binet reakciója
Binet elutasította az ilyen ítéleteket, a tesztek pesszimizmusát. Hitte, hogy az intelligencia fejleszthető. Úgy gondolta, hogy az IQ mérés csak akkor lett fontos, mikor a társadalom váltott a termelő, mezőgazdasági életmódból a gyáraktól és ipartól fűtött nagyvárosokba. Goddard úgy vélte az alacsony intelligencia kapcsolatban áll a bűnözéssel, prostitúcióval. Szerinte bizonyos emberek a korábbi világ szimplább körülményei között felelősnek hatottak, de a jelen túl komplex számukra,nem tudnak eme társadalom sok szintű szervezetében élni.
Többkomponensű intelligencia?
Az első IQ teszt óta vannak kételyek azzal kapcsolatban, hogy azok tényleg intelligenciát mérnek-e,vagy iskolai teljesítményt. A későbbiekben a tudósok elkezdték megkérdőjelezni az egységes intelligencia koncepcióját. Több elmélet látott napvilágot mely az intelligencia sokoldalúsága mellett foglalt állást. Gardner szerint nyolc féle intelligencia van: nyelvi, matematikai, zenei, kinesztetikus, téri, interperszonális, intraperszonális és naturalista. Ezek eltérő szinten lehetnek meg az egyénben.
Pozitív sokféleség
Intelligencia tesztek ma számtalan formában léteznek és merőben eltérő feladatokkal mérik a ‘g’-t . Érdekességük, hogy azok az egyének akik egy bizonyos szinten teljesítenek az egyik teszten, jellemzően hasonlóan teljesítenek az összes többin. Ez a jelenség a pozitív sokféleség(positive manifold). A jobban teljesítők között ez az együttjárás azonban alacsonyabb, vagyis a pozitív sokféleség az átlag IQ alatt erősebb, míg magas IQ-nál a kognitív képességek specifikusabbnak tűnnek. Ez a képesség differenciáció jelensége(ability differentiation). Statisztikai szempontból a ‘g’ elég jól magyarázza a pozitív sokféleséget, hiszen mondhatjuk, hogy a tesztek közötti korreláció, a tesztek ‘g’-vel mutatott korrelációjából adódik, ergo a tesztek mind hatékonyan mérik az általános intelligenciát. A ‘g’ viszont továbbra is csak egy statisztikailag valid konstruktum, pszichológiailag kevésbé.
POT
Kovács és Conway elmélete(POT, Process-overlap theory) szerint az intelligencia többkomponensű, mely komponensek egy része általános, egy részük pedig terület specifikus. Az általános komponensek adják intelligenciánk alapját, így ezeket a legtöbb IQ teszt méri, de az már a teszt típusától függ, hogy mennyire méri a specifikus komponenseket(hiszen vannak szóbeli, téri, írásbeli tesztek). Az általános komponensekben mutatott deficit hatással van az összes területen mutatott teljesítményre. Akiknél viszont az általános komponensek magas szintűek, az IQ teszt inkább a specifikus képességeket fogja tükrözni. Kovácsék szerint ez a magyarázat a képesség differenciáció jelenségére. Akik rosszul teljesítenek az IQ teszten, azoknak a teszt inkább az általános képességeit mutatja, nem pedig a specifikusakat, ezért magasabb az átlag alatti teljesítmények közötti együttjárás.
Az IQ megalapozottsága máig vitatott, felhasználása pedig sokszor volt morálisan megkérdőjelezhető. Az IQ tesztek gyengesége az elméleti megalapozottság hiánya. Az IQ pontokban mutatkozó eltérést főként a rejtélyes ‘g-faktor’ váltakozásának tudták be. Mindezek után sem szabad azonban azt hinnünk, hogy az IQ tesztek nem értékes eszközök. Az IQ a mai napig az egyik legjobb bejóslója a tanulmányi teljesítménynek és az élet kimenetnek, de a témát mindig kérdések fogják övezni, amíg nincs átfogó elmélet. Addig is azzal a definícióval vagyunk képtelenek együtt élni, hogy az intelligencia nem más, mint amit IQ tesztek mérnek.
Források:
Mackintosh, N., & Mackintosh, N. J. (2011). IQ and Human Intelligence. OUP Oxford.
White, S. H. (2000). Conceptual foundations of IQ testing. https://doi.org/10.1037/1076-8971.6.1.33
Bármilyen kérdés adódna vedd fel velünk a kapcsolatot az info [kukac] tisztanelni.hu e-mail címen vagy a FaceBook oldalunkon keresztül: TisztanElni a FaceBookon
Legyen szép napod!
