A válás gyakoriságának változása

A család és a házasság intézménye társadalmaink egyik legalapvetőbb alkotóeleme. A 19. század közepén a házasságok csupán 5%-a végződött válásban, 1960-ban pedig a gyerekek 90%-a biológiai szüleikkel nőtt fel. A 90-es években viszont már az USA-ban a házasságok 60%-a válással ért véget, 1998-ban pedig 20 millió gyerek egy szülővel élt. Ma már az egy szülős családok szintén egyre megszokottabbá válnak. A U.S. Census Bureau 2009-es adatai szerint az USA-ban az emberek nagyjából 45%-a átmegy egy váláson és sok becslés szerint a házasságok közel fele így ér véget.

Globális jelenség          

Noha az USA-ban már egy ideje kiemelkedően nagy volt a válási ráta, az utóbbi évtizedekben több európai ország is kezdi felvenni a lépést ezen a téren. A legkiugróbb növekedése Európában az 1970-es években történt.  Ez a több országban jó ideje megfigyelhető trend azt bizonyítja, hogy a háttérben nem egy-egy társadalom egyéni vonásai húzódnak, hanem sokkla inkább globális jellemzők. Valószínűleg olyan faktorok lehetnek hatással erre a jelenségre, mint a nők pénzügyi függetlensége, akadémiai teljesítménye és a növekvő individualizmus. Amato és James arról számolnak be, hogy a válás kockázata nő, ha valaki tinédzserként házasodik, szegény, tanulatlan, nem vallásos, vagy nem osztja párja vallási nézeteit.

válás
A sötétebb szinek jelzik a magasabb válási rátát

Közrejátszó tényezők

Számos tudományág közelítette már meg a témát demográfiai, szociológiai, oktatási, kriminológiai és gazdasági szempontok alapján, hiszen nyilván rengeteg, közvetlenül nem pszichológiai determináns is közre játszhat: háború, gazdasági változások, munkanélküliség, adók, kultúra, vallásosság, vagy a liberalizálódó jogi szabályozások). Megfigyelhető, hogy ahol a jogi változások könnyebbé teszik, ott gyakoribb is a válás. Olyan helyeken, ahol lehetséges az egyoldalú válás(az egyik fél a másik fél beleegyezése nélkül véget vethet a házasságnak), megnövekedett a válások aránya, hiszen ezek a rendszerek nem kívánják mindkét fél beleegyezését. Néhány országban viszont a hozzáállás jellemzően konzervatív. Írországban 1995-ig, Máltán 2011-ig például nem is volt jogilag lehetséges a válás.

Hatása a gyerekekre

Általános konszenzus, hogy elvált szülők gyerekeinél nagyobb a kockázat viselkedési, externalizáló, internalizáló, tanulási és önértékelési problémák megjelenésére, mint két szülős családok gyerekeinél. Nagyobb  valószínűséggel élnek meg érzelmi zavarokat, distresszt, nagyobb eséllyel csökken a szociális és pszichoszociális jóllétük, hajlamosabbak lesznek iskolaelhagyásra és bűnelkövetésre. Kis megegyezés van viszont a hatások mértékéről, hiszen a válás gyerekekre való hatását vizsgáló kutatások sokszor eltérő, vagy ellentmondó eredményeket szültek. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy ezek mindössze általános megfigyelések. A késöbbiekben kitérünk olyan esetekre, amikor a válás pozitív hatással lehet a gyerekekre.

Fontos megjegyezni, hogy a válás következményei különbözőek lehetnek egyénenként, valamint különböző hatással lehetnek korosztályokra. Nem szabad úgy kezelni, mint egy egységes jelenséget. A következmények esetlegesek családi helyzettől függően. A legfontosabb faktorok, amik hatással lehetnek a következmények milyenségére a megküzdési képességek, családi működés és stabilitás a válás előtt és után, külső szociális támogatás milyensége, a válás utáni körülmények,  a családon belüli konfliktusok, családon belüli szociális támogatás illetve a gyermek aktuális fejlődési szakasza. Válásról szóló sorozatunk során eme faktorok jelentőségének járunk utána.

Források:

Amato, P. R. (2000). The Consequences of Divorce for Adults and Children. Journal of Marriage and Family, 62(4), 1269–1287. https://doi.org/10.1111/j.1741-3737.2000.01269.x

Amato, P. R. (2010). Research on Divorce: Continuing Trends and New Developments. Journal of Marriage and Family, 72(3), 650–666. https://doi.org/10.1111/j.1741-3737.2010.00723.x

Amato, P. R., & Cheadle, J. E. (2008). Parental Divorce, Marital Conflict and Children’s behavior Problems: A Comparison of Adopted and Biological Children. Social Forces, 86(3), 1139–1161. https://doi.org/10.1353/sof.0.0025

Breivik, K., & Olweus, D. (2006). Children of divorce in a Scandinavian welfare state: Are they less affected than US children? Scandinavian Journal of Psychology, 47(1), 61–74. https://doi.org/10.1111/j.1467-9450.2006.00493.x

Clarke-stewart, K. A., Vandell, D. L., Mccartney, K., Owen, M. T., & Booth, C. (2000). Effects of Parental Separation and Divorce on Very Young Children. Journal of Family Psychology, 14(2), 304–326.

Furstenberg, F. F., & Kiernan, K. E. (2001). Delayed Parental Divorce: How Much Do Children Benefit? Journal of Marriage and Family, 63(2), 446–457. https://doi.org/10.1111/j.1741-3737.2001.00446.x

González-Val, R., & Marcén, M. (2012). Breaks in the breaks: An analysis of divorce rates in Europe. International Review of Law and Economics, 32(2), 242–255. https://doi.org/10.1016/j.irle.2012.01.005

Gruber, J. (2004). Is Making Divorce Easier Bad for Children? The Long‐Run Implications of Unilateral Divorce. Journal of Labor Economics, 22(4), 799–833. https://doi.org/10.1086/423155

Hetherington, E. M., & Stanley-Hagan, M. (1999). The Adjustment of Children with Divorced Parents: A Risk and Resiliency Perspective. The Journal of Child Psychology and Psychiatry and Allied Disciplines, 40(1), 129–140.

Kot, L., & Shoemaker, H. M. (1999). Children of Divorce. Journal of Divorce & Remarriage, 31(1–2), 161–178. https://doi.org/10.1300/J087v31n01_09

Potter, D. (2010). Psychosocial Well-Being and the Relationship Between Divorce and Children’s Academic Achievement. Journal of Marriage and Family, 72(4), 933–946. https://doi.org/10.1111/j.1741-3737.2010.00740.x