A társadalmi felelősségvállalás egy komplex értékorientáció, azon kötelességérzetünk, hogy tennünk kell a nagyobb jóért. A felelősségérzet az egyén azon belső vágyát implikálja, hogy el tudjon számolni döntéseivel és cselekedeteivel. A felelősségvállaláshoz kapcsolódó értékek vihetik rá az egyént, hogy segítsen másokon, hozzáadjon a társadalomhoz, például hogy önkénteskedjen, vagy környezettudatosan éljen. A társadalmi felelősségvállalás betekintést nyújt abba, hogy az egyén hogyan látja önmaga másokkal való összeköttetését. Mások alatt nem csupán a közvetlen környezetet kell érteni, családtagokat és barátokat, hanem az egész társadalom, idegenek, ismeretlenek, sőt, akár más fajok jólétét is.

Az ember társas lény

Az ember társas lény. Alapvető igénye, hogy tartozzon valamihez, ami meghaladja őt. Társadalmi felelősségvállalásunk is másokkal való kapcsolatainkban gyökeredzik, vagyis az egyénnek éreznie kell, hogy egy nála nagyobb közösségnek, egységnek a része, melynek hozzá hasonló részeivel valamilyen kapcsolatban áll. E nélkül a felelősségérzet nem jut túl az egyén határain és csupán az énre korlátozódik. Talán úgy stílszerű, hogy tágabb környezetünk iránt táplált felelősségtudatunk mértéke, – legalábbis részben – a tőle kapott értékeket és vele megélt tapasztalatokat tükrözi. A felelősségtudat kialakulásában így kulcsszerep jut a kölcsönösségnek, a tisztelet és bizalom mindkét oldalról való megadásának. Így ha az egyén úgy érzi, számít a szava, felelősebbnek érzi majd magát a közösségért.

Autonómia

A növekvő autonómia érzetnek szintén nagy jelentősége van. Az a fiatal, akinek mindig megmondták mit kell tennie, ennek hiányában összeomolhat a felelősségtől, mert sosem élte át, hogy ő maga is alkalmas hatóerőként működhet. Az autonómia magában hordozza saját képességinkbe vetett bizalmat, azt hogy tehetünk a nagyobb jó érdekében, ahelyett, hogy passzívan szemlélődnénk, így a társadalmi felelősségvállalásnak egy fontos része.   

felelősségvállalás

Empátia

Az empátia szintén egy központi fogalom. Míg kisgyermekként igen egocentrikusan működünk a világban, idővel fókuszunk áthelyeződik a közvetlen környezetünkre, szüleinkre, testvéreinkre, a hozzánk közel állókra és a hozzánk hasonlókra, majd fokozatosan a számunkra ismeretlen, elvont csoportokra is. Az empátia – a másik helyzetének átérzése – hatékony eszközzé viszont csak megfelelő érzelemszabályozás mellett válhat. A proszociális viselkedés megköveteli az egyéntől, hogy kellemetlen érzéseit a pillanat erejéig háttérbe szorítsa. Nem tudunk egy érzelmeivel küzdő másik ember segítségére lenni, ha közben teljesen elvagyunk foglalva sajátjainkkal. Az empátia növeli a társadalmi felelősségvállalást, de a minket eluraló distressz nem.   

Végrehajtó funkciók

A kognitív oldalról kifejezetten három végrehajtó funkciót kell megjegyeznünk. Végrehajtó funkcióknak nevezzük képességeink azon halmazát amelyek lehetővé teszik viselkedésünk hatékony szervezését. A gátlás például azon képességünk, hogy lemondjunk valamiről egy magasabb rendű cél érdekében. Munkamemóriánknak köszönhetően képesek vagyunk elvont dolgokról gondolkodni és értékeket megérteni. Végül, a kognitív rugalmasság teszi lehetővé, hogy perspektívát váltsunk és több oldalról tudjunk megközelíteni egy helyzetet.

Az identitás része

Az ember igen hamar megtanulja elkülöníteni magát másoktól. A társadalmi felelősségvállalás talán másoknak hasznosabb, el kell ismerni, hogy nem kizárólagosan altruista viselkedést jelent, hiszen az egyén is részesülhet személyes nyereségekben, még ha ezek nem is materiális jellegűek. Az egyén értékeitől függően beláthatja, hogy ezeknél léteznek magasabb rendű nyereségek. Ebben segít az exploráció, vagy felfedezés folyamata. A társadalmi felelősségvállalás értékek halmaza, pont úgy mint az egyén identitása. Ezen érékek megtalálása nagyrészt serdülőkorban történik, amikor az egyén “felpróbál” különböző identitásokat és a velük járó értékeket. Itt találhat értelmet abban, hogy a közösséget is szolgálja.

Ahogy eddig talán már kiderült, a társadalmi felelősségvállalás nem vákuumban fejlődik. Közeli kapcsolatok, megélt közegek, otthonok, iskolák és munkahelyek formálják, amikben az ember éli hétköznapjait. Gyermekkorban még a szülők a fő modellek, majd a tanárok, kortársak és más felnőttek akivel közelibb kapcsolatba kerülünk, végül mi is modellként szolgálunk valaki másnak. Minél többet figyelheti meg az egyén, – főleg fiatal korban – ahogy mások társadalmi felelősségüket vállalva viselkednek, annál nagyobb valószínűséggel utánozza majd azt le. Olyan időkben, amikor a közérdeket szolgáló cselekedetnek kiemelkedő jelentősége van, érdemes tudni, hogy ugyan a társadalmi felelősségvállalást számos, rajtunk kívül álló erő alakítja, mégis nyitott a revízióra az egyén egész életén át.  

Forrás:

Wray-Lake, L., & Syvertsen, A. (2011). The Developmental Roots of Social Responsibility in Childhood and Adolescence. New directions for child and adolescent development, 2011, 11–25. https://doi.org/10.1002/cd.308

Kapcsolódó tartalom:

Szólj hozzá Facebookal
Bármilyen kérdésed van keress minket bátran és 24 órán belül válaszolunk neked!

Pin It on Pinterest