Válás utáni szülő-gyerek kapcsolat (4. rész)

A szülők szerepe

A válás számos stresszes körülménnyel jár együtt, melyek közül a legfontosabb talán a szülők fennmaradó viszálya. Ebben a helyzetben a szülő-gyerek kapcsolat alakulását több szemszögből is megközelíthetjük. A szociális tanulás elmélet szerint a gyerekek interperszonális készségek sorát sajátítják el modellek megfigyelése által. Azok a felnőtt modellek, akik később elválnak, általában kevésbé figyelmesek, kritikusabbak a partnerükkel(hasonló kritikára viszont védekezően lépnek fel), kerülik a problémamegoldást és féltékenyebbek. Így tehát hiába gondoljuk joggal, hogy két szülő több időt és támogatást jelent egy gyereknek, ez a támogatás nem minden esetben valósul meg, főleg hogy a válás eleve nagyobb valószínűséggel jelenik meg olyan pároknál akik szociális, személyes problémákkal küszködnek. .

A kötődési elmélet szerint a házassági viszály töri meg a szülő-gyerek kapcsolatot, ami azért is káros, mert a gyerek közeli kapcsolatról alkotott képének alapjául pont a szülő-gyerek kapcsolat szolgálna. Távolságtartó, ellenséges szülők gyerekei gyakran bizonytalanok és bizalmatlanok. Simons és mtsai kutatásában a gyámságot nem nyerő apák kevésbé segítettek gyereküknek problémákat megoldani, kevésbé irányították őket a helyes magaviseletre és fegyelemre. A szülőségben való csökkent részvétel a gyerek viselkedési problémáinak nagyobb valószínűségével volt összeköthető. Az apa, aki aktívan szülő marad nagyban hozzájárulhat a viselkedési problémák megelőzéséhez. Nyilván ezt megnehezíti az, hogy a szülők sokszor nehezen tudnak kompetensen együttműködni. Ha sok a konfliktus akkor kevésbé van jelen az apa és ezáltal megromlik a gyerekkel való kapcsolata.

Újraházasodás

A legtöbb szülő újraházasodik, vagy új kapcsolatot kezd a válást követő öt éven belül. Lansford szerint a kisgyerekek számára a válás, a kamaszok számára viszont a szülők újraházasodása a nehezebb. Ahrons 2007-es kutatásában 173 személlyel végzett utánkövetéses vizsgálatot. A megkérdezettek fele mondta azt, hogy szüleik jól kijönnek. Az is kiderült, hogy a váláskor még csak a szülők 40%-a tudott jó kapcsolatot ápolni a másik féllel, de a gyerek felnőttkorára ez az arány jelentősen javult és megkérdezettek fele szerint az apával való kapcsolat is javult felnőttként. Azok akiknek a szülei együttműködőbbek voltak jobb kapcsolatot ápoltak a szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel.

A megkérdezettek még 20 évvel a válás után is – amikor már saját gyerekeik voltak – azt akarták, hogy szüleik jó kijöjjenek egymással. A szülők kapcsolata 20 év távlatában is hatással volt a családi alrendszerekre. A mintában lévő szülők 95%-a újraházasodott.  A résztvevők egyharmada mondta, hogy valamely szülő újraházasodása nagyobb traumát okozott, mint maga a válás. Sokan jelentették, hogy az apával való kapcsolat jelentősen megromlott amennyiben az apa a válást követő egy éven belül újraházasodott. Ebben az esetben jellemző volt a mostoha anyával való rossz kapcsolat is. Ettől függetlenül a legtöbben arról számoltak be, hogy jó kapcsolatuk van a mostoha szülővel.

Források:

Ahrons, C. R. (2007). Family Ties After Divorce: Long-Term Implications for Children. Family Process, 46(1), 53–65. https://doi.org/10.1111/j.1545-5300.2006.00191.x

Amato, P. R., & Cheadle, J. E. (2008). Parental Divorce, Marital Conflict and Children’s behavior Problems: A Comparison of Adopted and Biological Children. Social Forces, 86(3), 1139–1161. https://doi.org/10.1353/sof.0.0025

Lansford, J. E. (2009). Parental Divorce and Children’s Adjustment. Perspectives on Psychological Science, 4(2), 140–152. https://doi.org/10.1111/j.1745-6924.2009.01114.x

Simons, R. L., Lin, K.-H., Gordon, L. C., Conger, R. D., & Lorenz, F. O. (1999). Explaining the Higher Incidence of Adjustment Problems among Children of Divorce Compared with Those in Two-Parent Families. Journal of Marriage and Family, 61(4), 1020–1033. https://doi.org/10.2307/354021

Kapcsolódó tartalom:

Válás: számít a gyerek kora?(2. rész)