Minden korosztályt érint
Az előző részben láthattuk, hogy a válás egyre elterjedtebb jelenség. Bár azt biztosra vehetjük, hogy minden korosztályra kihat valamilyen szinten – akár egész életen át -, nem figyelmen kívül hagyható tényező, hogy a személy csecsemő, kisgyerek, kamasz, vagy esetleg felnőttkorában történik meg a szeparáció. Minden fejlődési szakaszban más és más problémák merülhetnek fel, amelyek specifikus megküzdési stratégiát fognak kiváltani. Míg egy csecsemő minden szempontból függ a szülőktől, a kamasz már függetlenséget akar(Kot & Shoemaker, 1999). A válás például hat a csecsemők kötődési mintáira, míg egy iskoláskorú gyerek nagyobb eséllyel mutat majd viselkedési és önértékelési problémákat.
Gyerek-szülő kapcsolat
Nyilvánvaló, hogy a válás nem csak a szülők kapcsolatát, de a szülő-gyerek kapcsolatot is megváltoztatja. A csecsemőknél jó eséllyel figyelhetők meg szorongás jelei, ami teljesen normális, hiszen a nem gyámságot nyerő szülő – sok esetben az apa – távolléte szeparációs szorongást idézhet elő. Ebben a korban a legnagyobb veszély talán az, hogy hamar elhalhat a kötődés olyanokkal akiket nem látnak rendszeresen, ezért fontos szempont a látogatások között eltelt idő. Ezt a kapcsolatot egy mostohaszülő jelenléte még jobban megnehezítheti. A csecsemők reakciója függ attól, hogy milyen éles a szülők közötti viszály. Harmonikusabb életkörülmények, biztonság és stabilitás megteremtésével elősegíthetjük a csecsemő egészséges fejlődését.
Kisgyermekkor
A válásnak beszélhetünk rövid és hosszú távú hatásairól. Iskoláskorú gyerekeknél rövid távon megfigyelhető érzelmi distressz, szülők közötti választás okozta szorongás, romlás az iskolai teljesítményben. Hosszú távon olyan problémákkal kell megküzdeniük, mint a negatív jövőkép, alacsony önértékelés, valamint nagyobb eséllyel válnak bűnelkövetővé. Számos tanulmány azt sugallja, hogy jobban érintettek, akiknek kisgyermekkorban válnak el a szülei, mivel egy kisgyerek nem képes reálisan megállapítani az okait és következményeit egy válásnak, ezért előfordulhat, hogy saját magukat okolják a történtekért. A válás szeparációs szorongást, ágybavizelést, agressziót, evés zavart, rémálmokat okozhat ebben a korban, ám hosszú távon ezek a gyerekek jobban teljesítenek, mint idősebb testvéreik.
Kamaszkor
Egyes feltételezések szerint a legkárosabb a kamaszkorban bekövetkező válás lehet, hiszen ez már egy önmagában kényes időszak. A kamasz számára fontos az autonómia, döntések önálló meghozatala és másfajta támogatásra van szüksége. Ugyanakkor a kamaszok számára fontosabb a családon belüli konfliktus szerepe, mint maga a válás. Így tehát igaz az is, hogy a válás pozitív következményekkel is járhat, mert megszűnik a konfliktusos légkör. Egy konfliktusos családból származó gyerek rosszabb önértékeléssel rendelkezhet, mint egy felbomlott családból jövő. A válás nem csupán a házasság konkrét felbomlásától kezdődik, hanem magába foglal számos azt megelőző élményt, amiknek a hatása ugyanúgy nem elhanyagolható, mint maga a válás sem. Nem mindegy, hogy az egyes hatások a válás előfutáraiból, vagy annak következményéből származnak.
Felnőttkor
A gyerek kiválása stresszes lehet a szülők számára és ez vezethet a házasság végéhez. Ezt az bizonyíthatja, hogy a válások jelentős része már a gyerek felnőttkorában történik. Feltételezhetjük, hogy azok a párok, akik nem válnak el amíg a gyerek gyerek, azért nem teszik mert elégedettek, vagy mert úgy gondolják, ez áll gyermekük érdekében (a gyerek jelenléte tehát együtt is tarthatja a szülőket). Nyilván ez nem jelenti, hogy a felnőttkori válás következmények nélküli. Azok között, akiknek szülei 20 éves koruk után váltak el nagyobb az élettársi viszonyok, vagy szakítások esélye. Furstenberg azt találta, hogy a hatások nagyon hasonlóak azoknál, akik egész fiatalkorban és fiatal felnőttkorban élték át szüleik válását, de az előbbi csoport általában kevésbé iskolázott és nagyobb eséllyel dohányzik.
Házasság iránti attitűd
Érdekes szempont, hogy egyáltalán milyen lesz valakinek a házassághoz való hozzáállása miután szülei elválnak. Bár az attitűd olykor nem a legmegbízhatóbb prediktora a viselkedésnek, azok akiknek a szülei kamasz, vagy fiatal felnőttkorban válnak, felnőttként gyakran élettársi viszonyban élnek házasság helyett és nagyobb eséllyel hullnak ki a gimnáziumból. Jellemzőbb náluk a testi intimitás keresése az igazi elköteleződés helyett, valamint a saját házasságok szétbomlása. Ezek oka a kudarctól való félelem lehet, ami viszont közvetlen oka lehet a szétválásnak is hiszen lehet, hogy eleve nem elég elkötelezettek. Ezek a felnőttek gyakran küzdenek interperszonális problémákkal is. Ezek mögött leginkább a kapcsolatokban való túlkontrolálás áll, melynek szükségét azért érezhetik, mert nekik gyerekként nem volt erejük, hogy kontrollálják szüleik kapcsolatát és megakadályozzák a válást.