Az EEG háttere
Az EEG (elektroenkefalográfia) az agyi aktivitás mérésére alkalmas módszer. Hans Berger, német pszichiáter nevéhez fűződik, ő használta először méghozzá 1929-ben, így az EEG igazi matuzsálem az agyi képalkotó eljárások között(ezekhez sorolható, bár konkrétan nem képalkotásról van szó). Többek között az is mellette szól, hogy azóta is igen széles körben használatos, főként idői dimenzióban mutatott erőssége miatt, ugyanis lehetőségünk van az agyi aktivitásban milliszekundumok alatt lejátszódó változások vizsgálatára is.
Az EEG működési elve
Az elv az, hogy az agyban az információ elektromos aktivitásként dolgozódik fel akciós potenciálok és idegi impulzusok formájában. Ez az elektromosság fut végig az idegsejteken. Az EEG ezt az elektromos aktivitást méri a fejbőrhöz rögzített elektródák segítségével. Az elektródák által detektált, adott időben történő elektromos kisülések az EEG ábrán árulkodnak az agyi aktivitásszintről. Többféle minta létezik, például alfa, béta, theta és delta hullámok. Ezek mindegyike rendelkezik két, a szakember által vizsgálható jellemzővel. Az amplitúdó az aktivitás nagyságára, a gyakoriság pedig számszerű előfordulására utal.
Alvás
Az EEG minták ezen felül két állapotban lehetnek jelen. A szinkronizált mintában van egy felismerhető hullámforma(alfa, béta), míg a deszinkronizáltban nem lelhető fel ilyen rendszer. Deszinkronizált mintákat tipikusan éber állapotban láthatunk, szinkronizáltakat pedig főleg alvás közben. Az alfa hullámok a felszínes alvás jelei, a delta és theta hullámok pedig a mély alvásé. Az EEG egyik jelentősége, hogy segítségével kerültünk közelebb az alvás REM fázisainak megértéséhez.
Felhasználása
Az EEG-t ma is számtalan kutató használja, gyakorlati jelentősége pedig egyes betegségek detektálásában rejlik. Többek között epilepszia, skizofrénia, alvás zavarok és az Alzheimer kór diagnosztizálására használatos. Emellett fontos szerepe van kómában lévő betegek megfigyelésénél, illetve altatásban lévők monitorozásánál.