Bevezető
Napjainkban egyre több fogyókúrázni vágyó választja a ketogén diétát. Ha az internet kesze-kusza világában próbálunk a ketogén diétáról többet megtudni, meglepődés nélkül tapasztalhatjuk, hogy a találati listánk tömve van több száz és száz oldalon keresztül kontroverz írásokkal a témát illetően. Egyes cikkek a divatdiéta titulussal illetik, mert úgy gondolják, többet árt, mint amennyit használ, míg más irományok az egyik legeredményesebben használható fogyókúrás módszereként emlegetik. Azonban nem árt, ha tisztába vagyunk a tényekkel. Ebben a cikkben teljesen pártatlanul próbáltam összeszedni a témával kapcsolatos rendelkezésre álló információkat, függetlenül attól, hogy a diéta pozitív vagy negatív hatással van a szervezetünkre, egészségünkre. Folyamatosan zajlanak az újabbnál újabb kutatások az étrendet illetően, így nem szabad azonnali következtetéseket levonni.
A ketogén diéta története
A diéta eredete egészen 1921-ig nyúlik vissza, amikor is egy bizonyos Russel Morse Wilder nevű orvos kezdte alkalmazni a diétát az epilepsziában szenvedő betegeinél (maga a ketogén diéta elnevezés is tőle származik). A diéta ma is ismert formáját Wilder kollégája, Mynie Peterman gyerekorvos alakította ki. Hosszú éveken keresztül jó módszernek bizonyult a gyermekgyógyászatban az epilepsziás gyermekek kezelésére, azonban a népszerűsége megcsappant, amikor 1938-ban bevezették a phenytoint, az első generációs antiepileptikus gyógyszerek (AEDs) legelső képviselőjét.
A „ketogén-kémia”
Ahhoz hogy megértsük, miben rejlik a ketogén diéta formulájának sikeressége, miszerint zsír dús és szénhidrát szegény étkezésekkel rendkívül rövid idő alatt bekövetkező látványos mértékű fogyás, ahhoz meg kell ismernünk a kémiai hátterét.
A szénhidrátok szervezetünk különböző sejtjeinek a legfőbb energiaforrásai. Ha a testünktől azonban megvonjuk tartósan azt a minimális szénhidrát mennyiséget, amire szüksége lenne a normál működéshez (elégtelen bevitel vagy tartós éhezés során), akkor a szervezetünk az inzulin elválasztás csökkentésével reagál és különböző lebontó folyamatokat indít el. Ez alatt a „katabolikus állapot” alatt sejtjeink glikogén raktárai kiürülnek – így érve el azt, hogy a vér cukorszintje állandó maradjon (glikogenolízis) – ezzel arra kényszerítve a szerveztünk sejtjeit, hogy más anyagcsere vagy átalakulási folyamat során szerezzék meg a szükséges glükóz mennyiséget.
Ilyen esetben kétféle katabolikus folyamat játszódhat le. Mind a két folyamatot a máj irányítja közvetlenül, hormonok hatása alatt (inzulin és glukagon).
Az első a glükoneogenezis ami glicerin, aminosavak és tejsav átalakításából származó glükózt jelent.
A másik módszer a ketogenezis – az oxidált zsírsavak egy részét a máj saját energiaszükségletének fedezésére fordítja –, amely során a felszívásból vagy a zsírszövetből kinyert szabad zsírsavaknak, a különböző kémiai folyamatoknak (zsírsav oxidáció) és az ezekből létrejövő intermediereknek köszönhetően ketontestek keletkeznek attól függően, hogy a szervezetben éppen vészesen kevés a szénhidrát vagy túl sok a szabad zsírsav mennyisége. Ezek a ketontestek a véráramon keresztül más szervekhez jutva energiaforrásként hasznosulnak.
Mire jók a ketontestek?
A ketontestek, mint gyűjtőfogalom alá, három molekula tartozik (aceton, acetoacetát, béta-hidroxibutirát). Alternatív energiaforrásként játszanak szerepet a szervezetünkben, attól függően termelődnek, hogy a szénhidrát bevitelünk kritikusan alacsony, vagy magas a szabad zsírsav mennyiség a véráramban.
Testünk kiegyensúlyozott étrend mellett is termeli a ketontesteket, viszont jóval moderáltabb mennyiségben. Előállításuk függ az alapanyagcserénk mértékétől (BMR), a testtömeg indexünktől (BMI) és a testzsír százalékunktól. A ketontestek több energiát biztosítanak szervezetünknek, mint ugyanakkora mennyiségű glükóz, ezért gyakran szokták emlegetni úgy, hogy a „szuper üzemanyag”, ennek köszönhetően tud a szervezet tovább működni kalória deficit alatt is. Energiaforrásként szolgálnak a szívünknek, az izomsejtjeinknek, veséinknek. Ezen felül a ketontestek képesek átkelni a vér-agygáton így biztosítva alternatív energiát az agynak. Csökkentik a szabadgyökök által okozott károkat és növelik az antioxidáns kapacitásunkat. Szervezetünk mindaddig ebben a „ketózisos állapotban” marad, amíg nem rendeződik a szénhidrát mennyiség. Egy egészséges, kiegyensúlyozott étrendet követő, normál súlyú, 2000 kcal fogyasztó egyén esetén ez körülbelül 270g szénhidrát bevitelt jelentene naponta. A ketózis biztonságos, amíg a ketontestek előállítása kis koncentrációban és mennyiségben zajlik. Azt az állapotot, ahol a koncentráció rendkívül magas, ketoacidózisnak nevezzük, ami egy életveszélyes állapot. Ez az állapot a kezeletlen cukorbetegekre a legjellemzőbb. A vér változó PH szintje az indikátor, ezzel folyamatosan ellenőrizni tudjuk a ketózis aktuális helyzetét.
A diéta
A ketogén diéta elsősorban a magas zsír (55-60 energiaszázalék), az alacsony szénhidrát (5-10 energiaszázalék) és a moderált fehérje fogyasztásra (30-35 energiaszázalék) helyezi a hangsúlyt, lényegesen eltér a hazai és nemzetközi kiegyensúlyozott táplálkozási ajánlásoktól. Rendkívül eredményesnek bizonyul a súlyvesztés a rövid, illetve extrém-rövid idő alatt lefolytatott fogyókúra alkalmával. Ugyanis tartósan megvonjuk a legfőbb energiaforrásunkat, a szénhidrátot, így a már korábban említett folyamatok játszódnak le. Ígéretes eredmények születtek a diétát illetően az ideggyógyászatban (epilepszia, demencia, ALS, traumás agysérülések) és más területeken (rák, metabolikus működészavar, pattanások). Legfőképpen cukorbetegek és elhízottak érnek el velük látványos sikereket rövid- és hosszútávon.
Azonban rövidtávon felléphetnek mellékhatások: hányinger, hányás, fejfájás, fáradtság, szédülés, álmatlanság, székrekedés, izomgyengeség, ezek a tünetek akár napokig, hetekig is fennmaradhatnak, tehát ügyeljünk a folyamatos folyadék- (cukormentes italok, víz) és elektrolit bevitelre.
Hosszútávon akár súlyosabb tünetek és betegségek is kialakulhatnak, mint például a zsírmáj, vesekövek, vér csökkent fehérjetartalma, vitamin és ásványi anyag hiánya, így a hosszútávon alkalmazott diétához nem csak étrend, de életmódváltás is szükséges. Emellett a tartós szénhidrátmegvonás egyéb egészségügyi kockázatokkal is jár, így akár jobban is járhatunk egy mérsékelt szénhidrát bevitelű diétával, amivel ezen kockázatok elkerülhetők és ugyanúgy fogyhatunk. Azt már nem is említve, hogy ha nem minőségi zsírokból folytatjuk le a ketogén diétát, a vérzsír értékeink köszönőviszonyban sem lesznek a normál értékekkel, ami későbbi rizikófaktort eredményezhet szív- és érrendszeri problémák kialakulásában.
A megfelelően összeállított diétában nem csak a szénhidrátok mennyiségét csökkentjük, de odafigyelünk a zsírok minőségi bevitelére, ezek mellett pedig limitáljuk a fehérje bevitelünket. Utóbbi alól kivételt képeznek az élsportolók és a testépítők, akik nehézsúlyos edzéseket folytatnak, ezzel megelőzve a szervezeten belül történő glükóz előállítását a glükoneogenezis által. A ketogén diétát folytatók rendkívül gyorsan megszabadulhatnak a felesleges kilóktól akár már 2 hét alatt. Viszont jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy van egy diuretikus effekt emellett, ami azt jelenti, hogy első körben vízvesztés, majd csak másodlagosan következik be zsírvesztés, a meglévő izomzatunkból pedig szinte alig vagy nem is veszítünk. Minél tovább tartjuk fent a ketózisos állapotot és alacsony szinten a szénhidrátbevitelt annál több súlyfeleslegtől tudunk megszabadulni az idő előrehaladtával az elv szerint.
Mérlegelve…
A diéta mindenképpen eredményesnek bizonyul rövidtávon a súlyvesztést illetően, azonban hosszútávon nem feltétlenül egészséges, eredményes. Igaz, a hosszútávon fenntartott diéta még további kutatásokra szorul. A diéta helytelen alkalmazása és a fellépő mellékhatások miatt gyakorta kötnek ki a diétát követők kórházban, köszönhetően a kiszáradásnak, az elektrolit háztartás felborulásának és az alacsony vércukorszintnek. Így mindenképpen javasolt a konzultáció egy dietetikussal, aki ismerteti a kockázatokat és felhívja a figyelmet a ránk leselkedő veszélyekre, mielőtt gondatlanul elkezdenénk követni a ketogén diétát és később valamilyen egészségkárosodást szenvednénk.
Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK493179/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/30521269
Fonyó, A. (2014). Az orvosi élettan tankönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
Szűcs, Z. (2016). OKOSTÁNYÉR® – ÚJ TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁS A HAZAI FELNŐTT LAKOSSÁG SZÁMÁRA. Új Diéta.
Dietary Reference Values for nutrients Summary report. (2017). EFSA Supporting Publications. EFSA